2025 márciusában az amerikai Wall Street Journal napilap hosszabb cikket jelentetett meg a benzodiazepinek által okozott tartós mellékhatásokról „Xanax-generáció: Amerika csodaszerének sötét oldala” címmel. A cikkben szerepel többek között Dr. Christy Huff kardiológus története is. Dr. Huff a Benzodiazepine Information Coalition korábbi vezetője volt, és sajnos végül feladta a küzdelmet az évekig tartó szindróma miatt. Az alábbi szöveg a cikk rövid, magyar nyelvű összefolgalója, az eredeti itt olvasható.
(Dr B. értékelése a cikkről itt tekinthető meg - YouTube)
A benzodiazepinek, mint a közismert Xanax (Frontin, Rivotril, Loranxil stb.) sokak számára jelentenek gyors megkönnyebbülést a szorongás és az álmatlanság terhe alól. A cikkből kibontakozó beteg – és (orvos)sorsok azonban egyértelműen megvilágítják, hogy az orvosi előírásra történő gyógyszerszedés ellenére a benzodiazepinek elhagyása egyeseknek nem csupán múló kellemetlenség. Sokkal inkább egy súlyos állapot, amely bénító fizikai és lelki tünetekkel járhat, elhúzódó szenvedést okozva, a betegek mindennapjait gyökeresen megváltoztatva.
A gyógyszerek elhagyása egyesek számára nem jelent problémát, ám egy jelentős csoport szembesül a benzodiazepinek árnyoldalával. Számukra a gyógyszer elhagyása szinte lehetetlen küldetés súlyos megvonási tünetek nélkül, amelyek gyakran sokkal rosszabbak, mint az eredeti panaszok. Nyugtalanság, memóriazavarok, hányinger kínozza őket, és az orvosok ezeket a tüneteket egyfajta neurológiai zavarhoz hasonlítják. Dr. Alexis Ritvo, az Alliance for Benzodiazepine Best Practices orvosszakmai igazgatója szerint a krónikus használók jelentős része tapasztal mérsékelt vagy súlyos megvonási tüneteket, egy kisebb hányaduk pedig elhúzódó, hónapokig vagy évekig tartó szenvedéssel néz szembe (BIND).
A cikkben szereplő Dana Bare is így járt, akinek enyhe alvászavarára írta fel orvosa a Xanaxot (alprazolam). Gyorsan fizikai dependencia alakult ki nála, és amikor öt év elteltével megpróbálta a gyógyszert elhagyni, kínzó tünetek jelentkeztek: mintha elektromos áram futott volna át a testén, a zuhanyvíz pedig elviselhetetlen pánikrohamokat váltott ki. A memóriájának romlása végül odáig fajult, hogy a férjének kellett emlékeztetnie egy egyszerű szendvics elkészítésére is, ami a kognitív funkciók károsodására utal. A ciklusosan visszatérő rosszullétek sürgősségi osztályokra sodorták, és még a specialistákat is összezavarták, akik mentális betegségre gyanakodtak. Ahelyett, hogy a probléma gyökerét keresték volna, gyakran csak a Xanax adagját emelték, ami tovább mélyítette a fizikai dependenciát. Két évig küzdött a gyógyszer abbahagyásával. Dana esete a hosszútávú elvonási szndróma egyik példája. Hat évvel a Xanax elhagyása után is tapasztal pánikrohamokat és agoraphobiát. Ez arra utal, hogy a szervezet egyes esetekben nagyon lassan regenerálódik, és a korábbi gyógyszerhasználat tartós hatásokat hagyhat maga után.
Dr. Christy Huff maga is orvosként tapasztalta meg a benzodiazepinek megvonásának következményeit. Neki is alacsony dózisú Xanaxot írtak fel, szintén alvászavarokra, anélkül, hogy a lehetséges kockázatokra figyelmeztették volna. Néhány héten belül olyan megmagyarázhatatlan szorongás gyötörte, ami a dózisok közötti időszakban jelentkezett, és ami arra utalt, hogy már fizikai dependencia alakult ki a gyógyszerrel szemben. A szíve hevesen vert, a teste remegett, légzési és nyelési nehézségei voltak, és jelentős súlyt veszített. Az orvosa erre még több Xanaxot írt fel, ami csak rontott a helyzeten. Amikor megpróbált leszokni, egy pszichiáter segített neki átállni a hosszabb hatású Valiumra, amelyet elvileg könnyebb fokozatosan elhagyni. Azonban így is hónapokig ágyhoz kötött volt, miközben apránként, speciális mérleggel adagolva csökkentette a gyógyszert. Tweetjeiben 79 különböző megvonási tünetet dokumentált, köztük az akatíziát (a kényszeres mozgáskényszert), a szédülést, izomgörcsöket is. A teljes leszokás több mint három évig tartott, és utána is maradtak olyan tünetei, mint a remegés, a heves szívdobogás és a reggeli szorongás. Az ő története a benzodiazepinek okozta károk elleni küzdelem szimbólumává vált. A búcsúlevelében egyértelműen a vényköteles gyógyszerek okozta károsodást okolta a haláláért, hangsúlyozva, hogy ha lett volna más kiút, soha nem hagyta volna el a családját.
Patrick Lantis egy iraki veterán, akinek szorongásra írtak fel az Ativant (lorazepam) anélkül, hogy részletesen tájékoztatták volna a fizikai dependencia kockázatairól. Évekig szedte a gyógyszert, ami kezdetben enyhítette a szorongását, de később koncentráció és memóriaproblémákhoz vezetett. Amikor megpróbálta abbahagyni, súlyos szorongás tört rá, ami sokkal rosszabb volt, mint amit valaha is tapasztalt. A heves szívdobogás, izzadás, hányinger, gyengeség és álmatlanság mellett intenzív félelem és pánikérzés kerítette hatalmába. Többször önpusztító gondolatai voltak, de tünetei megszűntek, ahogy visszatért a gyógyszer eredeti adagjához. Első és második próbálkozása is sikertelen volt a gyógyszer elhagyására, mert bénító szorongás alakult ki nála és képtelen volt napi teendőinek ellátására. Jelenleg diazepamra való átállás segtségével tervezi elhagyni a gyógyszert.
A felsorolt történetek rávilágítanak egy szélesebb problémára is. Évtizedek óta milliók nyúlnak ezekhez a gyógyszerekhez a nyugalom reményében, így a benzodiazepinek az egyik leggyakrabban felírt pszichiátriai készítménnyé váltak Amerikában. Bár bizonyos esetekben, például rohamoknál vagy alkoholmegvonásnál életmentőek lehetnek, sok szakember aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy gyakran indokolatlanul és túl hosszú ideig alkalmazzák őket, sokszor olyan problémákra, mint az álmatlanság, ahol nem is bizonyultak hatékonyabbnak a placebónál. A legtöbb szakmai irányelv a rövid távú használatot javasolja, mégis sokan hónapokig, sőt évekig szedik ezeket a szereket.
A benzodiazepinek térnyerése a Valium (diazepam) korai sikereivel kezdődött, azonban a dependencia és elvonási tünetek miatti aggodalmak a használat csökkenéséhez vezettek, utat engedve például a Xanaxnak is. Bár már a kezdetekben ezen gyógyszer esetében is is voltak figyelmeztető jelek a megvonási jelenségekkel kapcsolatban, a gyógyszer népszerűsége töretlen maradt. Dr. Heather Ashton brit orvos úttörő munkát végzett a benzodiazepinek megvonásának kutatásában és a betegek segítésében, hangsúlyozva a megvonás súlyosságát és kidolgozva a fokozatos, biztonságos elhagyás módszereit.
Az orvosi vényre benzodiazepint szedők jelentős hányada, 15-44%-a, tapasztal mérsékelt vagy súlyos megvonási tüneteket. Bár a tünetek intenzitása egyénenként eltérhet, ez a csoport már a gyógyszer abbahagyásának kezdetén érezheti a fizikai és pszichés hatásokat. Azonban a probléma nem korlátozódik a kezdeti szakaszra. A betegek egy kisebb, de jelentős része, 10-15%-a, elhúzódó tünetektől szenvedhet. Ezek a tünetek hónapokig, évekig tarthatnak, és a gyógyszer fokozatos elhagyása után is fennállhatnak. Ez azt jelenti, hogy a szervezetnek hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodjon a gyógyszer hiányához, és az idegrendszer egyensúlya helyreálljon.Sokak szemében az egészségügyi rendszer is felelős a kialakult helyzetért, mert gyakran nem tájékoztatják megfelelően a betegeket a hosszú távú kockázatokról és a leszokás nehézségeiről. A "benzodiazepine-induced neurological dysfunction" (BIND) elnevezés, amelyet 2023-ban javasoltak, hangsúlyozza, hogy a hosszú távú benzodiazepinszedés és a megvonás nem csupán pszichés, hanem súlyos neurológiai károsodást is okozhat.
Az FDA 2020-ban frissítette a benzodiazepinekkel kapcsolatos figyelmeztetéseit (black box warning update), de még mindig milliók élnek ezekkel a szerekkel. A felsorolt történetek, és sok más érintett sorsa arra kell, hogy ösztönözzön bennünket, hogy nagyon komolyan vegyük ezeknek a gyógyszereknek a kockázatait és az elhagyás nehézségeit.
Figyelem!
A honlapon megjelenő információk, adatok, kizárólag tájékoztató jellegűek, azok teljességéért, pontosságáért,a honlap tulajdonosa felelősséget nem vállal. Az információk és tünetlisták nem diagnosztizálásra vagy orvosi tanácsadás helyettesítésére szolgálnak. Ha riasztó tüneteket tapasztal, különösen potenciálisan veszélyeseket, mint például magas vérnyomás, egyoldali gyengeség, elmosódott beszéd, arcizomgyengeség, mellkasi fájdalom, légszomj stb., azonnal keresse fel a legközelebbi sürgősségi osztályt vagy klinikát, orvosát az egyéb okok kizárása érdekében, vagy hívja a 112-t.
