Interdózis megvonásról akkor beszélünk, amikor megvonási tünetekhez hasonló panaszok jelentkeznek a tervezett gyógyszeradagok között. Ez gyakori azoknál, akiknél már fizikai dependencia alakult ki a gyógyszerrel szemben, és az ajánlott 2-4 hetes időkereten túl szedik a benzodiazepineket. A jelenség oka két a gyógyszer szintjének csökkenése a két gyógyszerdózis között a vérben (szérumban). A tünetek teljesen vagy részben megszűnnek, amikor a betegek következő tervezett adagot beveszik.
Az ellátásban az interdózis megvonást súlyosbodó szorongásos rendellenességként vagy pszichológiai függőségként diagnosztizálhatják - teljesen tévesen. Az interdózis megvonás ijesztő lehet a betegek számára, és sokszor hosszan tartó benzodiazepin szedéshez vezethet.
Az interdózis megvonás jellemzően a rövid felezési idejű benzodiazepinek szedése esetén alakul ki – ilyen a Frontin (Xanax), Loranxil - de néha hosszabb felezési idejű benzodiazepinek esetén, pl. Rivotril, Seduxen szedésekor is megfigyelhető.
Hogyan oldható meg az interdózis megvonás
Az interdózis megvonás jellemzően három módon oldható meg:
(1) A rövid felezési idejű benzodiazepin adagolási gyakoriságának növelése;
(2) Áttérés egy hosszabb felezési idejű benzodiazepinre;
(3) A fizikai dependencia megszüntetése
1. Az első lehetőség, hogy akár napi 4-6 alkalommal szedjük a rövid felezési idejű benzodiazepint (Frotin, Xanax, Loranxil). Hosszabb felezési idejű gyógyszerek esetén is szükség lehet a napi 3-szor való alkalmazásra (Rivotril, Seduxen), bár ez jóval ritkábban jelent problémát. Rengeteg egyéni változó befolyásolja az interdózis megvonás súlyosságát, például hogy a beteg lassú vagy gyors metabolizálója-e a gyógyszereknek.
2. A második megoldás, amely enyhülést nyújthat az interdózis megvonásban, az áttérés egy hosszabb felezési idejű benzodiazepinre. Ez esetben egy új szer kerül bevezetésre, ami a legtöbb esetben diazepam (Seduxen), vagy klórdiazepoxid (Elenium). Előfordulhat, hogy a beteg nem tolerálja ezeket a gyógyszereket, és az is többször probléma, hogy az átváltás nem elég fokozatosan történik. Rendkívül fontos a a benzodiazepinek közötti átváltási arány betartása, hogy ne adagolják alul a gyógyszert az áttérés során. A pontos átváltási arányok és a lépésről lépésre történő áttérési ütemtervek megtalálhatók az Ashton kézikönyvben magyar nyelven is.
3. Az utolsó lehetőség a benzodiazepinekkel szembeni fizikai dependencia megszüntetésére a fokozatos csökkentés, amely néha igen hosszú időn keresztül kell történjen (hosszú hónapok és évek, a beteg egyéni érzékenységétől függően), és célja, hogy visszafordítsa a GABA receptorokban létrejött változásokat. Míg néhány beteg kevés nehézségbe fog ütközni a fokozatos csökkentés során, mások intenzív és/vagy elhúzódó megvonási szindrómát tapasztalhatnak akkor is, ha a lassú csökkentési ütemtervet követik.
Figyelem!
A honlapon megjelenő információk, adatok, kizárólag tájékoztató jellegűek, azok teljességéért, pontosságáért,a honlap tulajdonosa felelősséget nem vállal. Az információk és tünetlisták nem diagnosztizálásra vagy orvosi tanácsadás helyettesítésére szolgálnak. Ha riasztó tüneteket tapasztal, különösen potenciálisan veszélyeseket, mint például magas vérnyomás, egyoldali gyengeség, elmosódott beszéd, arcizomgyengeség, mellkasi fájdalom, légszomj stb., azonnal keresse fel a legközelebbi sürgősségi osztályt vagy klinikát, orvosát az egyéb okok kizárása érdekében, vagy hívja a 112-t.
