A benzodiazepinek olyan pszichoaktív gyógyszerek, melyek széles hatásspektrummal rendelkeznek: a gyógyászatban szedatív (nyugtató), hipnotikus (altató), szorongásoldó (anxiolitikus), görcsoldó (antikonvulzív), izomlazító (izomrelaxáns) és amnéziát (emlékezetkiesést) okozó tulajdonságaik miatt alkalmazzák őket.

Ezek a tulajdonságok teszik lehetővé a benzodiazepinek használatát a szorongás, álmatlanság, nyugtalanság, izomgörcsök, alkoholelvonási tünetek kezelésében, valamint műtéti és fogászati beavatkozások előtt. A hetvenes években a benzodiazepinek voltak a leggyakrabban felírt gyógyszerek világszerte.

Függetlenül attól, hogy a benzodiazepineket épp szorongásoldóként, altatóként vagy görcsoldóként alkalmazzák, a szervezetre gyakorolt hatásaik gyakorlatilag azonosak minden benzodiazepin esetében.Ezen, fenti tulajdonságaik miatt igen gyakori alkalmazási területek a következők:

• Szorongás és fóbiák
• Pánikbetegség, pánikrohamok
• Álmatlanság
• Izomgörcsök, spasztikus izomrendellenességek
• Epilepsziás rohamok
• Kábítószer-mérgezés okozta rohamok
• Műtéti előkészítés
• Kisebb sebészeti beavatkozások

Ezek a hatásokat a különböző benzodiazepinek kissé eltérő mértékben fejhetik ki. Hatékonyságuk, gyors hatáskezdetük és alacsony akut toxicitásuk miatt relevánsá váltak az orvostudományban, kevés gyógyszer versenyezhet velük. Néha valóban életmentőek, és hasznosak számos klinikai állapot rövid távú kezelésében.

Fontos megjegyezni, hogy a benzodiazepinek használatának szinte minden hátránya a hosszú távú alkalmazásból ered (amikor több ideig alkamlazzák őket,  mint 2-4 hét).

Ha már fizkai dependencia alakult ki a benzodiazepinekkel szemben, hirtelen abbahagyásuk életveszélyes lehet a görcsrohamok lehetősége miatt, valamint azonnali elhagyásuk súlyos elvonási szindrómát és esetleges elhúzódó elvonási szindrómát (BIND) okozhat. A benzodiazepineket semmiképp nem szabad tehát hirtelen, azonnal elhagyni!