A „hullámok és az ablakok” jelensége, a változó intenzitású fizikai valamint pszichikai tünetek a benzodiazepin, antidepresszáns és más pszichotróp kezelés abbahagyása utáni elhúzódó elvonási szindrómából történő felépülés velejárói. Professzor C. Heather Ashton részletesen tárgyalta a jelenséget az Ashton kézikönyven, illetve Dr. Horowitz is említette a 2024-ben megjelent The Maudsley Deprescribing Guidelinesban.

Érdemes magát a folyamatot, a tüneteket esetlegesen befolyásoló tényezőket, és az őket kiváltó okokat is jobban megismerni, mert ez hozzá tartozik az állapottal való együttéléshez és könnyebben át is tudjuk majd őket vészelni.

A felépülés nagyon ritkán lineáris ebből az állapotból. Sokkal inkább az "ablakok és a hullámok" , azaz tünetmentesebb és intenzívebb tünetekkel járó periódusok állandó változása jellemző rá. Az „ablak”-ként nevezett időszakokban (window) a tünetek enyhülnek, de nem kell teljesen megszűnjenek. Vannak természetesen beszámolók arról is, hogy a tünetek egy "ablak"-ban teljesen elmúlnak, de ez nem gyakori jelenség. Az ablakok, vagy tünetmentesebb periódusok megjelenése a gyógyulás egyértelmű jele, idővel ezek az ablakok egyre hosszabbak és egyre teljesebbek lesznek. Az idő múlásával az ablakok általában gyakoribbá és hosszabbá válnak, míg a hullámok kevésbé súlyosak és rövidebbek lesznek. Az ablakok alatt is érdemes figyelmet fordítani arra – bármennyire is jobban érezzük magunkat – hogy a korábbi kiváltó ingereket (triggereinket, lásd lentebb) kerüljük – már amennyiben ez életszerű.

A „hullámok”-ként leírt periódusok (waves) esetén a tünetek, vagy egyes tünetek intenzitása fokozódik: ezek az időszakok eltarthatnak napokig, hetekig is, egyesek hónapokig tartó hasonló hullámokról is beszámoltak. Az én megfigyeléseim szerint, esetemben pár naptól egészen 2-3 hétig tarthat egy ilyen periódus, attól függően, hogy volt-e kiváltó ok, és ha igen, mi volt az. Fontos mindig emlékezni arra, hogy a hullámok előfordulhatnak minden kiváltó tényező, vagy kézenfekvő ok nélkül, mert a felépülési folyamathoz sajnos hozzátartoznak.

A felépülés elején igen zavaró lehet az intenzív tünetek megjelenése és váltakozása, és sokan úgy érzik emiatt, „csak rosszabbodik” az állapotuk. A hullámok azonban csupán az idegrendszer szakaszos gyógyulásának jelzői, az idegrendszer működésének fokozatos és lépcsőzetes visszaállításának részei.

Az is előfordulhat, hogy a felépülési folyamat alatt, egy hullám során idővel újabb tünetek jelennek meg: ez különösen a felépülés korai szakaszában (első 6 -12 hónap) gyakori, kifejezett lehet túl gyors csökkentés, vagy abbahagyás esetén. Előfordul sajnos az is, hogy hosszú hónapokkal, esetleg évekkel később jelennek meg újra a korábban már megszűnt tünetek. Utóbbi, bár ijesztő lehet, nem jelenti, hogy a gyógyulásban visszaléptünk, csupán azt, hogy a felépülés még folyamatban van, és még nem egészen teljes. Az így visszatérő tünetek az idő haladtával kevésbé lesznek intenzívek, és hamarabb el is múlnak, mint a felépülési folyamat kezdetekor.

Bizonyos szenzációk, például fülzúgás, izomfájdalom, bőrégés, bőrviszketés, szúró szenzációk, hideg-meleg érzés, szoritás, zsibbadás, gyomor-bélrendszeri, percepciót érintő tünetek stb. néhányszor csak az elhagyást követően hónapokkal később jelennek meg, vagy „teljesednek ki”, és ezek a tünetek maradandóbbak is lehetnek - ez alól persze lehetnek kivételek. Ezek a tünetek az akut elvonást után követően, inkább az elhúzódó elvonási periódusban jellegzetes tünetegyüttest alkothatnak. 

A hullámokat csaknem minden esetben kísérik (sokszor erős) pszichikai tünetek, mint a szorongás, depresszió, OCD jellegű betörő gondolatok, alvászavar, reggeli szívdobogás súlyosbodása vagy megjelenése is – lásd a tüneteket taglaló résznél. A pszichikai tünetek a hullám elmúlásával ugyanúgy enyhülnek, mint a fizikai tünetek és visszatérnek a korábbi szintjükre. 

A táplálkozásbeli "hibák", a túl sok cukor, a véletlen koffein – vagy csokoládéfogyasztás, tea, túlságosan feldolgozott élelmiszerek, ízfokozók, egyes édesítőszerek, táplálékhoz hozzáadott túl sok vitamin, vagy egyes fűszerek (mind persze egyéni érzékenységtől függően), egy-egy szem valamiért nem jól tolerált gyógyszer általában csak rövidebb ideig tartó, és enyhébb tünetes periódust okoz, melyek kevésbé súlyosak, és rövidebb ideig tartanak (egy-két nap). Külön érdemes megemlíteni, hogy a vény nélkül kapható, növényi táplálékkiegészitők szintén az állapot rövid ideig tartó romlását, és hullámokat válthatnak ki – lásd ott.

A fertőzések, kifejezett fizikai és érzelmi megerőltetés és az alkohol – ez utóbbi mások beszámolója szerint – a tünetek hosszabb ideig tartó fokozódását válthatja ki, melyek súlyosabbak is lehetnek. Általam és mások által is megfigyelt jelenség, hogy virusfertőzés kezdetekor a tünetek ideiglenesen enyhülnek, sőt, előfordulhat, hogy csaknem meg is szűnnek, majd fülzúgással kísérve a betegség elmúltát követően hatványozottan térnek vissza. Pár nap, esetleg hét után azonban visszaállnak intenzitásuk a betegség előtt tapasztalt szintre.

Érdekes jelenség lehet az időjárás változásaira adott reakció – amit heves szívdobogás, mellkasi nyomó érzés és fájdalom, nyugtalanság, nagyon erős fülzúgás kisér. Utóbbi jelenség, bár nagyon ijesztő lehet, elmúlik akkor, ha maga az időjárási jelenség megszűnik, és nem okoz elhúzódó hullámokat, tehát hosszabb, intenzív tünetekkel járó periódust. Az átmeneti időszakok, mint a tavasz és az ősz, időszakosan szintén felerősíthetik ezeket a tüneteket, és az állapot általában javul a nyári, valamint a téli hónapokban.

Az erősödő tünetek idején különösen fontos, hogy kíméletesek legyünk magunkhoz és amennyire lehet, csökkentsük a triggereket, a kiváltó tényezőket. Kerüljük a túlzott érzelmi és fizikai stresszt, a felépülési időszak elején a túlzott képernyőhasználatot, és túlzott külső ingereket, a túl nehéz, esetleg megterhelő tartalmakat. Fontos mindig emlékezni arra, hogy az elvonási szindróma alatt tapasztalt tünetek mind csupán ideiglenesek, idővel enyhülnek, és végül el is múlnak. Az állapottal való megbirkózás egyébként igen sokban hasonlít a CFS és a Long-Covid menedzsmentjéhez. A The Maudsley Deprescibing Guidelines 6-18 hónapra becsüli az állapot hosszát, ami egyes esetekben ennél sajnos több időt is igénybe vehet.  

Számomra kifejezetten hasznos a rendszeres napi testmozgás (kétszer 40-60 perc séta), ami átmenetileg enyhít a tüneteimen. Ami a testmozgást illeti, lassan ismerjük meg ebben a saját korlátainkat, és azt, mire vagyunk képesek – túlzott, erőltetett edzés ugyanis könnyen „hullámokat” eredményezhet, ezért csak igen lassan, hónapról hónapra fokozzuk a terhelést. Az egyik leghatásosabb módszer mind a fizikai, mind a pszichikai tünetekkel való megküzdésben a figyelem elterelése – ez lehet bármilyen egyszerű keresztrejtvény, vagy könnyű játék, nyelvtanulás, egy könyv, filmsorozat, podcast, online videó, stb.

Jó hatással lehet a minél több friss zöldség és kevesebb feldolgozott élelmiszer fogyasztása is – az én tapasztalatom is ez és mások beszámolói is hasonlóak. Az is előfordul, hogy egyesek - az egyéni érzékenységük függvényében - gluténmentes, esetleg tejfehérje mentes diétákat választanak. Természetesen fontos, hogy az egyértelműen problémás élvezeti szereket (alkohol), stimulánsokat pl. dohány és koffein, lehetőség szerint kerüljük el.

A kognitív technikák igen hasznosak lehetnek a tünetek menedzsmentjében és a velük való megküzdésben, például a szorongással, az újonnan megjelent fóbiákkal való küzdelemben. Ilyen lehet a nagyon fokozatos és nagyon lassú expozíciós terápia vagy kognitív átkeretezés. Számomra igen hasznos volt a csoportterápia olyan emberek között, akik maguk is szorongással küzdöttek (sajnos ennek vége lett). A relaxációs technikák, pl. a progresszív relaxáció, vagy az autogén tréning és a meditáció az idegrendszerre nyugtató hatással vannak, amellett, hogy segítenek a szorongással és egyéb tünetekkel való küzdelemben.

Figyelem!

A honlapon megjelenő információk, adatok, kizárólag tájékoztató jellegűek, azok teljességéért, pontosságáért,a honlap tulajdonosa felelősséget nem vállal. Az információk és tünetlisták nem diagnosztizálásra vagy orvosi tanácsadás helyettesítésére szolgálnak. Ha riasztó tüneteket tapasztal, különösen potenciálisan veszélyeseket, mint például magas vérnyomás, egyoldali gyengeség, elmosódott beszéd, arcizomgyengeség, mellkasi fájdalom, légszomj stb., azonnal keresse fel a legközelebbi sürgősségi osztályt vagy klinikát, orvosát az egyéb okok kizárása érdekében, vagy hívja a 112-t.